Barangolások: A budai várnegyed épületeinek titkai

2017. április elsején a budai várnegyed nevezetes épületei közül néztünk meg néhányat. A négy órás séta folyamán Jamrik Levente történész volt a túravezetőnk, sok érdekes dologról értesültünk:

Szent György tér 1-2.

Sándor-palota

Pollack Mihály és Johann Aman tervei alapján klasszicista stílusban készült, 1806-os építésű palotát Sándor Vince gróf rendelte meg. 1805-ben már itt született gróf Sándor Móric, az „ördöglovas”, aki még a templomba is lóháton járt, majd Széchenyi István példáját követve Móric is felajánlotta birtokainak féléves jövedelmét a Lánchíd építése céljára. A palota legnevezetesebb lakója Andrássy Gyula miniszterelnök 1867-ben bérelte ki a kormány számára a Pallavicini családtól. Ekkoriban állítólag egy titkos folyosó vezetett innen a Várszínházba, ahonnan a háziak nemegyszer Sisi társaságában tértek vissza egy-egy búcsúteára. 1898-ban, amikor Sisi császárnét a genfi kikötőben szíven szúrta egy merénylő, a megdöbbent magyarok monumentális emlékművel szándékoztak emléke előtt tisztelegni, amit épp ide, a Sándor-palota helyére képzeltek el. Szerencsére a bontásra nem került sor. 1941. április 3-án reggel Teleki Pált holtan találták a Sándor-palotában lévő lakosztályában, fejlövés végzett vele. Az épület Budapest ostromakor szinte teljesen megsemmisült. A Köztársasági Elnöki Hivatalnak ma otthont adó patinás épület csak 2002-ben épült újjá.

Hunyadi János út 26.

Ybl Villa:

Az eredeti épület Ybl Miklós tervei alapján, gróf Lónyay Menyhért, a kiegyezés utáni első magyar kormány pénzügyminiszterének megbízásából készült 1872-ben. 1923-ben a neves műgyűjtő, Hatvany Ferenc tulajdonába került. Hatvany Ferenc gyűjteménye körül sok titok lappang, a gyűjtemény sorsát illetően számos részlet a homályba vész. Először 1924-ben, amikor is a gyűjtemény biztosítási értékbecslése zajlott, a dokumentáció a külföldi festők képeit tartalmazta, több mint 1 millió pengő értékben, 35 mester mintegy 98 alkotását sorolva fel, a második pedig értékmeghatározás nélkül 96 festményt, egy rajzalbumot, 36 szobrot, 54 szőnyeget, brokátot vagy textíliafélét, 175 bútordarabot, 75 porcelán- és ezüsttárgyat, valamint 29 egyéb műtárgyat regisztrált. Pazarul berendezett budai villába 1937-ben ellátogatott Thomas Mann is, aki Naplójában a luxusról, az értékes képekről, ezen belül is a franciákról emlékezett meg. 1944-ben Hatvany budapesti palotáiban, a Hunyadi úton és a Werbőczy utcában a Waffen SS alakulatai ütöttek tanyát. Az egyikben szállást, a másikban tiszti kaszinót rendeztek be. Hogy a képekkel mi történt, nem tudhatjuk pontosan. Friedrich Wilcke, Hans Deutsch koronatanúja és más visszaemlékezők szerint a németek az értéktárgyakat a Birodalomba „mentették”.

A gyönyörű kilátású, háromemeletes rezidencia a második világháborúban bombatámadást kapott, és teljesen megsemmisült. A Vár rekonstrukciója során a villát nem állították helyre, a romokat eltakarították, és a telek üresen maradt. 2000 és 2007 között újraépítették, a homlokzat elnyerte végleges állapotát, a belső szerkezet kész lett. A Budapanoráma Kft. egy modern épületet szeretett volna felhúzni, ám műemlékvédelmi nyomásra - ahol arra hivatkoztak, hogy az épület az UNESCO Világörökség részének tekintett területen áll majd - az elpusztult villa mását építették fel. Kerényi József Kossuth- és Ybl-díjas építész a villát módosító tervében a csúcspanoráma felé hatalmas üvegablakokat vágott, erre azonban nem kaptak engedélyt. A visszabontatott üvegfalak helyére Bordás Péter építész 48, darabonként 1 tonnás, motorok segítségével kevesebb, mint 10 másodperc alatt kinyíló falspalettát tervezett. A téglafalak helyett vasbeton szerkezetet, vakolat helyett pedig a Reneszánsz Zrt. által kivitelezett mészkőborítást alkalmaztak, előbbinél a mai technológiai követelményekre, utóbbinál pedig arra hivatkozva, hogy e borítás jellemzőbb Ybl munkáira, s a villa valószínűleg csak azért volt vakolva, mert az építtető család addigra kifogyott a pénzből. A Pallas Athéné Domus Animae Alapítvány 2014-ben vásárolta meg a villát, és a funkcionális terek átalakításával folytatja a korábbi tervek szerinti kivitelezést, a helyszínen rendezvényközpont kerül kialakításra.

Dísz tér 4-5. Habsburg-palota

Az épületet 1902-ben vette meg Habsburg József főherceg, majd 1909-ben Schömer Ferenc tervei szerint eklektikus stílusban átépíttette. 1930-tól 1945-ig Angelo Rotta apostoli nuncius lakhelye. Helyén a középkorban két ház állt, melyek az 1686-os ostrom során erősen megsérültek. Ezek telkeit, illetve maradványait a visszafoglalás után a kremsmünsteri apátság szerezte meg. Venerio Ceresola császári építész tervei nyomán új, barokk épületet emeltek, amely egyszerű, egyemeletes építmény volt. Szinte változatlanul maradt fenn 1908-ig, amikor szecessziós-neobarokk stílusban erősen átépítették. A világháború előtt, illetve idején a pápai nunciatúra működött falai között. Az ostrom alatt romossá vált épületet 1951-1953-ban Meczner Lajos tervei alapján építették újjá, igyekezvén visszaadni a főhomlokzat eredeti, barokk hangulatát. A térre néző tíztengelyes főhomlokzatának balról számított harmadik tengelyében nyílik a kapu. A kapualjban, a déli oldalon - jóval a helyreállítások után - ülőfülkesor maradványai bukkantak elő. Ezek Buda ma ismert legkorábbi, a 13. század második feléből származó, polgári környezetben lévő ülőfülke maradványai. Az épületnek eredetileg még egy kapuja nyílt a jobbról számított harmadik tengelyben, ezt azonban a modern helyreállítás során befalazták.

A Dísz tér szemközti csodaszép házában élt Edelsheim-Gyulai Ilona, Horthy István felesége, a kormányzó menye. Amikor Horthy hosszas hezitálás után végül a kiugrás mellett döntött, arra kérte Ilonát, alakítson ki egy titkos rádióállomást szülőháza pincéjében. Így is tett. A Gestapo, a Harmadik Birodalom politikai titkosrendőrsége viszont gyorsan bemérte a rádióállomást, és betört az épületbe. Erre Horthy menye és az őt védő testőrség a tér alatti folyosón keresztül átrohant a szemben álló házba, az Apostoli Nunciatúrára. Ahogy a házon lévő emléktábla is elmondja, a pápai állam nagykövetségét Angelo Rotta vezette. Aznap 60-65 zsidó tartózkodott náluk, akik mind védlevélért jöttek. Ilona azért menekült erre, mert úgy gondolta, hogy a független Vatikán nem áll szövetségben és hadban Hitlerrel, és ezt a helyet tiszteletben tartják majd a németek. Tévedett. Ide is betörtek a nácik. A zsidókat azonnal agyonlőtték, a 26 éves Ilonát pedig elhurcolták magukkal Hirschbergbe.

„Az egész kiugrási kísérlet gyakorlatilag négy perc alatt, három ház között zajlott le a Dísz téren. Kis adalék még, hogy ez a ház, ami előtt állunk, a pápai állam nagykövetsége lett később a kommunisták kerületi pártháza, majd egy biztosítóé, ma pedig lakatlan. A harmadik ház, amely a kiugrásban érintett egy náci központ volt, korábban pedig Vigyázó Ferenc gróf otthona. Innen rohant át Ilonához a Gestapo”

Dísz tér 6.: A Miklós-villa

A 6. szám alatt Arányi Lajos orvosprofesszor lakott az 1820-as években, majd a század közepén a palotát neoklasszicista stílusban átalakították. 1930 körül a sikeres laptulajdonosé és szerkesztőé, Miklós Andoré, aki lebontatta és helyébe Pogány Móric tervei alapján felépíttette a ma is látható egyemeletes neobarokk házat Pogány Móric és id. Janáky István tervei alapján. A kapu kovácsoltvas díszeit Sima Sándor készítette. A házban nemcsak Miklós Andor élt haláláig, hanem híresen nagy libidójú felesége, Gombaszögi Frida színésznő is. A nőies idomú hölgy nagy férfifaló hírében állt. Két évtizeddel korábban miután szeretőként felélte és elköltötte a világhírű Pietro Mascagni olasz zeneszerző vagyonát, 1908-ban a IV. Károly (1887-1922) néven megkoronázott utolsó magyar király kedvese lett. (Zita királynét csak 1911-ben vette el feleségül a II. János Pál pápa boldoggá avatott Habsburg-sarj.) A trónörökös és Gombaszögi közötti kapcsolat több ok miatt nem lehetett hosszú életű. A szeretői viszonyt egyrészt beárnyékolta a színésznő polgári és zsidó származása, másrészt pedig nagyon aktív szexuális életmódja-, hiszen a korabeli rossz nyelvek szerint Gombaszögi a trónörökös mellett több tucat Jávor Pál bajszú huszártisztet „vezényelt” ölébe. Miklós Andor 1933-as halálát követően Frida a Dísz téri házat eladta, majd a Dohány utcai lakásán fogadta pajkos hódolóit.

Tárnok u. 5. Cartier-palota vagy Fáy-ház

A mai palota helyén a középkorban három ház állt, amelyek szépen lassan, az évszázadok folyamán összeépültek. A török kiűzetésekor már kétszintes házat gyalult le az ostrom, a békeidők átalakítása a barokk divat szerint történt. A XVIII. század elején Venerio Ceresola mester, a régi budai városháza első építésze tervezte át a házat, hogy megnyílhasson benne Buda városának önálló serfőzdéje. Ugyanezen század végén a város egyik legtehetősebb polgára, Buda bírája és polgármestere, Laszlovszky József birtokolja az ismét kétszintes házat egészen 1818-ban bekövetkezett haláláig. A XX. században csupa nevezetes embernek ad otthont ez a szép, öreg ház. A század legelején gróf Edelsheim-Gyulai Lipót a tulajdonos, tőle báró Hatvany Lajos, irodalomtörténész vette meg. Tőle az extravagáns óráiról világszerte ismert francia ékszerész milliomos Louis Cartier vásárolta meg a házat. Cartier 1924-ben vette feleségül Almássy Jaqueline grófnőt, az ő álma volt a budai várban egy palota, és ez az álom 1928-ban teljesült. A gyönyörű bútorokkal, számtalan műkinccsel, nagy luxussal berendezett palotát 1941-ben, még a „botrányos” ablakcsere évében adta el Louis Cartier, méghozzá áron alul. A világháborús ostrom, ahogy a Várnegyed jelentős részét, ezt a figyelemre méltó Tárnok utcai palotát is tönkretette. Amit az ostrom meghagyott, azt a szovjet katonák rabolták szét: műkincseket rekviráltak, a könyvtár kincseit WC-papírnak használták, egyéb, felbecsülhetetlen értékeit pedig bombatölcsérekbe dobták.

Tárnok utca 9-13. Budavári Általános Iskola

Budapest ostroma alatt ennek a háznak a pincéjében rejtegette az Esterházy-család hercegi ága a 64 ládát kitevő családi vagyonát. Itt őrizték Mátyás király kabátját, Thököly Éva menyasszonyi ruháját, Kapisztrán Szent János és Sobieski János lengyel király olvasóit és még sok más értékes kincset is. Mivel a két világháború között a Magyar Nemzeti Múzeumban tartották ezeket, Rákosiék joggal először ott keresték a ládákat, hogy négyet rögtön felajánlhassanak Sztálinnak (a felhőkarcolón túl), de mivel nem találták, kivégeztek három muzeológust. A Kádár-korszakban, a romeltakarítást követően 1962-ben hiánytalanul került elő az összes kincs, bár kicsit megrongálódott állapotban. Az Esterházy-palotát ugyanis négy aknatalálat érte. Mivel több évtizedig a pincében voltak és a szétlőtt épület súlya is rájuk nehezedett, a ládák és a bútorok eldeformálódtak, a ruhák pedig eláztak és bepenészedtek. A kétezres évek elejére rekonstruálták a kincseket.

Úri utca 7. Raulescu-bérház

„Korábban, jó magyar szokás szerint mindenki akkora házat építtetett magának, amennyit mutatni akart magából a külvilág felé, még ha nem is volt meg rá a pénze. Az ötvenes években viszont kitalálták, hogy a várbeli épületek nagyjából legyenek egyforma magasak, ezért ennek a háznak a felső két szintjét le is bontották. Abban a lakásban, ahol most össze van fogva a függöny, valamikor az az Eperjessy Sándor lakott, aki Tormay Cécil unokaöccse volt. Az antiszemitának tartott, többször irodalmi Nobel-díjra jelölt írónő a Kőfaragó utcában élt a nyolcadik kerületben, de amikor az unokaöccse elutazott a feleségével a hétvégi birtokára, mindig megkérte, hogy adja át neki a lakását, hogy nőket fogadhasson itt”

Úri utca 9. A Hilberth-Lázár-ház

A török hódoltság korában elpusztult ingatlan romjait 1696-ban azért kapta meg Hilberth Mihály cipészmester ingyen a Kamarai Adminisztrációtól, hogy a házat felújítsa. Evvel a munkájával 1702-ben lett kész. A házat 1718-ban vásárolta meg 600 forintért Brunner (Prunner) Wolfgang bírósági ülnök, amely sajnos az 1723-as budai tűzvészben teljesen leégett. Az ismét újjáépített egyszintes sarokházat 1784-ben alakította át a saját igényeire gróf szárhegyi Lázár József (1735-1819) császári és királyi kamarás, majd kisebb mértékben 1792-ben Rösler Ferenc vérteskapitány, 1802-ben azonban már az építtető fia, gróf ifjabb szárhegyi Lázár József (1782-1865) császári és királyi kamarás, huszár-ezredes. A Budapest ostromakor jelentősen megsérült ingatlant 1948-ban állította helyre a Rurália Kft. megbízása alapján Kertheim József és Meczner Lajos. A házat ekkor építtették össze a Tárnok utca 10-es számú házzal. Kadics Ottokár (1876-1947) geológus, paleontológus, egyetemi tanár kezdeményezésére 1938-ban alakították ki a ház pincéjében a több mint 10 kilométer hosszú budavári barlangrendszer egyik bejáratát, amelynek 600 méteres szakaszán manapság egy izgalmasan berendezett labirintus tekinthető meg. Az 1247-től mesterségesen kibővített mésztufa-járatokban több mint 80 középkori és úgynevezett török kút található. Az évszázadok során számos alkalommal menekült ide a környék lakossága a várat ostromló idegen hadak elől, legutóbb Budapest 1944-1945-ös ostromakor több mint 4000 ember talált itt menedéket a bombázások ideje alatt. Békeidőben a pincerendszert élelmiszertárolásra, jégveremként és pásztoróra-helyszínként is használták. A városi legendák szerint mindemellett számos megunt, ide száműzött török hódoltságból származó háremhölgy csontváza is itt nyugodott, s akkor még nem is szóltunk a föld alatti világ titokzatos, ma is kísértő szellemlényeiről.... A Várhegy legismertebb földalatti "vendége" a 15. század második felében - Mátyás király foglyaként - itt raboskodó Vlad Tepes, a híres Drakula gróf volt. Bejárható 1200 méteres szakaszán új és izgalmas kiállítás látogatható. Gótikus kőemlékek, Drakula-kamra, opera panoptikum és a világ legszebb barlangjai tekinthetők meg a romantikus boltíves földalatti folyosókon.

Úri utca 4. A Kapsza-OTP-társasház

A mai Úri utca 2-es és 4-es számú ház helyén az 1420-as években emelték fel a leveldi karthauziak rendházukat, amelyet 1510-ben Szegedi Baratin Lukács (1470-1510) zágrábi megyéspüspök, Mülner Eberhardt nevű sógorának adományozott. A török kiverése után a házhely uralkodói tulajdonból került özvegy Franckenberg Mária Eleonóra tulajdonába, aki 1696-ban parancsnoki szállást és kvártélyt alakítatott ki tulajdonából. Az épület az 1723-as budai tűzvészben teljesen leégett. Az újjáépített ingatlan az 1784-es összeíráskor már Volkman János pesti polgár tulajdona volt. 1870-ben miután lebontatta a korábban itt álló ingatlant a Budai Evangélikus Egyház, egy teljesen új emeletes házat építtettek fel a helyére Benkó Károly és Kolbenheyer Ferenc építészek elképzelése szerint. A Budai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyházközösség 1894-ben ismét átépítette tulajdonát, amelynek terveit Zenkl György jegyezte. Az eklektikus stílusú ház neves lakója volt dr. Zorn Vilmos (1847-1924) a Jogakadémia igazgatója, aki 1915-ben vette meg az ingatlant az egyháztól, hogy azt Hauer József építész terve szerint a saját igényei szerint átalakíthassa. Budapest ostromakor az épület olyan súlyosan megsérült, hogy le kellett bontani. Az épület helyére –a középkorból megmaradt kapuk, ülőfülkék, török kori kút megtartásával- 1967-ben épült fel a ma is látható Kapsza Miklós és társai (Krejniker Miklós, Pattantyús Ádám, Konkoly Jánosné, Zádor Mihály) tervezte „szocialista szellemiségű” társasház, amelynek a bejáratnál felállított „Szarvas szőlőfürttel” című bronzból készült domborművét Kiss Nagy András készítette el 1968-ban. 1986-as haláláig itt élt báró Lukács Miklós (1905-1986) karmester, a fővárosi Operaház igazgatója; aki számos díja mellett onnan volt Budapest-szerte nevezetes, hogy középiskolai tanulmányai után az orvosok gyógyíthatatlan betegnek hitték, ezért bárói örökségét pár év alatt gyorsan elherdálta, elitta és elnőzte-, sőt még személyi kölcsönt is felvett egy banktól, hogy további lumpolását finanszírozni tudja. A hitelt természetesen annak tudatában vette fel, hogy az orvosi diagnózis szerint már nem fogja megélni a kamatok és a törzstőke visszafizetését. Miután három év elteltével csak kiderült, hogy a diagnózis téves volt-, így az örökifjú teljesen elszegényedve komoly tanulmányokat kezdett el folytatni Lipcsében Julius Prüwer és Arthur Schabel zongoraművészeknél valamint Paul Hindemith zeneszerzőnél. A „hirtelen” jött sikernek köszönhetően Lukács így vissza tudta fizetni a kölcsönt a pénzintézetnek.

Úri utca 14. A Stelczer-ház - A kísértetek háza

A mai Úri utcai 12. és 14. számú keskeny telkek a középkorban még egyet alkottak. Itt állt az a ház, amelyet Zenchei Miklós budai esküdt 1392-ben adott el Kővágóőrsi Kis György esztergomi várnagynak, aki tulajdonát rögtön elcserélte Kanizsai Miklós (1367-1404) tárnokmesterrel. Pár év elteltével Kanizsai az örményesi pálosoknak ajándékozta tulajdonát. A török kiűzése után az épületet helyreállítják. 1784-ben Schauer Antal tulajdonolja az épületet, 1805-ben Stelczer Péter-, aki 1810-ben egyemeletes kora klasszicista stílusúvá alakíttatta át lakóházát. Az épület 1905-től dr. Berencsi I. György (18?-1945?) orvos, szülész-nőgyógyász tulajdona volt. Egykor ezt a házat sokan szellemjárta helynek tartották: A történet szerint minden év augusztus 20-án délután egy óra magasságában, két egymáshoz bilincselt csontvázat látott gróf várkonyi és böősi Üchtritz-Amadé Emil (1913-1994) és családja az emeleti lépcsőről nagyon lassan leereszkedni, és átsuhanni az „Elefántszoba” mennyezetén át. A hideglelés okát bár sokáig nem fejtették meg, de az itt élők úgy gondolták, hogy a kísértetek valamilyen kapcsolatban lehetnek az 1889-től itt élt Orelli Pasqual építési vállalkozó ügyeskedéséhez, a nagyon alacsonyan kiképzett belmagassággal, illetve a szobában elhelyezett és annak névadójának számító kéttucatnyi kitömött elefántfej-gyűjteménnyel. A rejtély 1943-ban oldódott meg: az óvóhelyek kiépítésekor a ház alatti barlangpincében a hatóság talált egy kiszáradt „török korabeli” kutat, amelynek mélyén két csontváz feküdt kezeikkel egymáshoz láncolva. A kút feletti kürtő egyenesen a földszint fölötti „félemelethez” vezetett, amely pont az Elefántszoba felett volt. (Ez a „félemelet” lényegében az első emelet padlófűtéseként működött, amelyet 1950-ben szüntettek meg.) A családot olyan mértékben megrázta a csontok megtalálása, hogy lelki üdvükért szentmisét mondattak a Mátyás templomban. A testi maradványok kiléte bár soha nem vált ismertté, ám a szertartás után már sohasem jelentek meg a kísértetek. Igaz egy évvel később már Budapest is, illetve a Várnegyed is lángokban állt. Özvegy gróf várkonyi és böősi Üchtritz-Amadé Emilné gróf zicsi és vásonkeői Zichy Mária Antoinette birtokost a kommunisták ki is telepítették a fővárosból Erdőbénye községbe. A romos ingatlant 1950-ben Riedlmayer Gyula, majd 1965-ben Jedovszky Éva, Lipták Irén és Lisztes István tervei alapján állították helyre.

Úri utca 17.- Balta köz 4. - A Hertl-Strobl-ház

Az egyszintes ház a középkorból maradt ránk. Belső helyiségei boltozottak, gótikus ablakai és lőrései ma is jól láthatók. Emeletén a XV.-XVI. században erkély lehetett. A ház tulajdonosa 1511-ben Ottó borbély volt, aki igencsak pórul járt 1529-ben, amikor befogadta házába Borbély Jánost, akit János (1487-1540) király magszakadás és hűtlenség miatt azzal büntetett meg-, és így Ottó mestert is, hogy házát elvette, majd elajándékozta Somogyi Ferenc királyi palotásnak. A 150 éves török uralmat a ház viszonylag épségben vészelte át. 1688-1705 között a ház birtokosa Khundorf Dyonusos bognár lett, akárcsak a szomszédos ingatlan esetében. A házat 1720 körül építette át Hertl barokk stílusúvá, amelyet 1792-ben vett meg Kalmárffy (Kramerlauf) József kereskedő, 1803-ban pedig Herdlianovics fodrász és esztergályos. A régen Schwirbogennek, ma Balta köznek hívott XV.-XVI. századból származó alagútszerű boltozatot Strobl Alajos tervei alapján 1860-ban falazták be, hogy a Mátyás-templom átalakításakor feleslegessé vált díszkövekből, egy reneszánsz falikutat építhessenek fel itt. (A falikutat a művész epreskerti műhelyében készítették el a Képzőművészeti Főiskola diákjai.) A ház leghíresebb lakója Toroczkai-Wigand Ede építész, iparművész és szakíró volt, aki Budapest 1944-1945-ös ostroma alatt - miután Szentháromság utcai lakását bombatalálat érte-, 75 évesen, félig megvakulva ide költözött át. A magyaros stílusban (szecesszió) alkotó művész pár hét elteltével azonban a ház földszinti lakásában éhen halt. Testét az épület udvarán –bombazáporok közepette - temette el szomszédja, Martonffy Emil filmrendező. (A vár lakói egyébként az ostrom alatt rendszeresen használták a ház pincéjéből is megközelíthető Sziklakórházat.) Az épület középköri állapotát 1969-ben állították vissza Dragonits Tamás tervei alapján.

Úri utca 24. - Tóth Árpád sétány 21. - A Baitz-Aigner-ház

Ulrich Weihemperger budai esküdt 1466-tól 1479-ig élt a mai ház helyén álló középkori palotában. 1528-ban I. Ferdinánd (1503-1564) király megerősítette II. Lajos (1506-1526) királynak egy korábbi ítéletét, amely az akkor már elhunyt Hans Hankó házát, rokonának Elisabethnek, a néhai Hans Kresling budai esküdt özvegyének juttatja. A török hódoltság megszűnésével az épület 1696-ban Gaitter Mátyás kőművesmester tulajdonába került, aki egy év múlva elhunyt. Özvegye, Unger Mária Ursula azonban nem akart magányos maradni, így a gyászév leteltével Baitz János Kristóf (16?-1726) hadseregszállító, Buda polgármesterének a felesége lett-, akivel közösen 1712-ben egy emeletes, barokk stílusú lakóházat varázsoltak a romhalmazból. Az építész meghagyta a XIV. századi eredetű ülőfülke-sort. Az 1784-es összeíráskor már egy Locatelli nevű úr, 1792-ben Wiederman Barbara, 1805-ben Aigner Tóbiás birtokolta a házat. Ez utóbbi úr örökösei alakíttatták át kétszintes lakóházzá az ingatlant 1869-ben Bárczy Imre tervei szerint.

Szintén itt élt 1851-1860 között Erkel Ferenc (1810-1893) a magyar Himnusz zeneszerzője is, zongoraművész, sakknagymester, aki ebben az épületben írta meg a „Bánk Bán” című nemzeti operáját. Domborművét 2010-ben készítette el Kampfl József szobrászművész.

Az épület másik híres lakója Lehoczky György okleveles építészmérnök volt, aki a Honvédelmi Minisztérium felkérése alapján 1941-ben itt tervezte meg a Magyar Repülőgépszerelvénygyár Rt. Fövény utca 88-90. szám alatt épülő régi, valamint az új gyárépületeket összekötő épületrészét. Persze ekkor már a ház tulajdonosa gróf szapári, széchy-szigethi és muraszombati Szapáry Gyula (1901-1985) földbirtokos és neje gróf futaki Hadik Adél (1909-1972) volt, akiket a háború után a kommunisták először megkínoztak, börtönbe zártak, majd pedig kitelepítették őket a fővárosból egy Polgár melletti tanyába, mint osztályidegeneket. Ebben a házban látta meg a napvilágot az egyik gyermekük-, Szapáry György (1938-) közgazdász is, aki 2011-ben lett Magyarország washingtoni nagykövete. Az épületet 1964-ben állították helyre Lipták Irén tervei alapján. 1986 óta az épületben dolgozik Bánsághi Tibor festőművész és a párja, Schwarcz Mária „Akiram”, aki 1960-tól 1982-ig Sydneytől Párizson át Budapestig több tucat animációs filmet (Heavy Metal, Szaffi, Hófehér, Macskafogó, Biblia stb.) rajzolt.

Úri utca 26-28. - A Horváth-FÜTI-társasház

1528-ban a ház Angyal János tulajdona. A török kiverése után, Bécs a romokat kettéosztotta. Míg az Úri utca 26-os házat Kahanek Bernhardtnak, addig az Úri utca 28-ast Gall György Hans hentesnek utalták ki. 1784-ben a ház urai Stettner Gábriel tanácsos és Wiederman János György kádármester volt. Ez utóbbi épületet 1792-ben kapta meg a mesterember lánya, Wiederman Barbara, amelyet 1805-ben vett meg Roth János.

Az Úri utca 26-os házszámú épületen 1824-ben Melcher Ignác szűcs megrendelésére Weixlgärtner Mihály építész kismértékű homlokzat átalakítást végzett el. Dr. Paldt Lajos (1845-1898) orvostudor 1884-ben az épületet ismét átépítette. A kicsiny háznak két neves lakója volt: 1877-től itt élt Marsovszky Gyula, mint a Percsora-Szegedi Tiszaszabályozási Társulat kormánybiztosa, a közlekedésügyi miniszter osztálytanácsosa, valamint 1909-től Szabó Dezső a Budapesti Szemere Utcai Elemi és Háztartási Iskola igazgatója.

Az Úri utca 28-as házszámú sarokházat Vasaikó Alajos 1869-ben építette át kis mértékben Koczka Nándor terve alapján. 1899-ben az ingatlant Lakner Nándor, a Magyar Királyi Központi Állampénztári igazgató neje Steiner Laura vette vásárolta meg, amelyet 1908-ban örökölt meg lánya Lakner Anna. Ő az emeletes épületét az I. világháború idején felajánlotta a Honvédelmi Minisztériumnak, akik ideiglenes jelleggel egy katonakórházat, illetve az olasz fronton megsebesült honvédek részére egy üdülőházat alakíttatott ki a falak között. Az Úri utca 26-os számú kétemeletes bérházat 1933-ban alakítatta át özvegy Gyulay Frigyesné. A terveket Bereczky László készítette el. A kivitelezést Horvatics Gyula építőipari cége végezte el.

A két épület Budapest 1944-1945-ös ostromakor olyan súlyos bombatalálatot kaptak, hogy mind a kettőt lebontották. Régészeti feltárásukra 1959-ben került sor, amelyet Gerő Győző vezetett. A saroképület helyére Horváth Lajos terve és Szakáts Miklós (KÖZTI) statikai számításai alapján1979-ben építtette fel a Fővárosi Építőipari Üzemgazdasági és Ügyviteltechnikai Iroda (FÜTI) ma is látható kétszintes társasházát, amelynek belsőépítésze Köhler Margit volt. Az épület tervezője egyébként egy neoreneszánsz kutat szeretett volna elhelyezni a ház udvarában, de mivel az nem fért be a kapun, így az ingatlan Szentháromság utcai oldalánál négy nyújtott ülőfülke idomot helyeztetett el, amelyek egyrészt modern szobrok, másrészt pedig pihenőhelyként funkcionálnak.

Magyarország egyik legnagyobb hírverést nyert gyilkossága is ebben a házban történt: 2000. március 21.-én miután fejét szétverték, 50 késszúrással megölték a „rendszerváltás” egyik legmeghatározóbb magyar üzletemberét, a hatalmas vagyonnal rendelkező Korda Istvánt. Az 53 éves építész-tervezőművész, aki nemcsak az Antenna Hungária Rt. igazgatótanácsának elnöke, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. igazgatója, hanem a MAFILM Felügyelő Bizottsági tagja is volt, Steve Cadro néven a világ egyik legismertebb homoszexuális pornófilmes producerének, filmrendezőjének számított, akárcsak világhírű férfiakt-fotói. Többek között Kristen Bjorn, valamint Fred Schaffel (aki Michael Jackson producere is volt) tartozott „megrendelői” közé. Korda készítette az Athleticon című angol filmet is, amelyben a magyar sportélet kiválóságai mutattak be anyaszült meztelenül különböző tornagyakorlatokat. Gyilkosa Hajzer Lajos mindössze 23 éves, büntetlen előéletű, heteroszexuális, ráadásul nős fiatalember volt, aki korábban Korda modellje és szeretője volt. A gyilkosságra a rendőrségi nyomozás során azért került sor, mert Korda nem volt hajlandó pénzt adni a sportolónak, ám testileg mégis közeledett Hajzerhez.

A volt Elevenhalszer - Hadik András lovas szobra

A mai Úri utca Szentháromság utca torkolatánál, a régi budai Városháza előtt kiszélesedő szakaszát 1403-1529 között Elevenhalszer utcának, térnek, illetve a várban élő sok német miatt Fischmarkt-nak hívták. Nevét az itt folyó élőhal árusításról kapta, amely a napi piac része volt, és feltehetően ideiglenes bódékban folyt az árusítás.

Gróf futaki Hadik András (1710-1790) lovas szobrát 1937-ben avatták fel az utca legszélesebb szakaszán. A műalkotást ifjabb Vastagh György mintázta meg.

Gróf futaki Hadik András kora leghíresebb huszártábornoka és császári tábornagya volt. Világhírét az osztrák örökösödési háború, majd a hétéves háború ideje alatt szerezte meg: 1753. október 10-én a sziléziai Habsburg-porosz frontvonalról 450 kilométerre északra fekvő Berlint ugyanis 1 nap alatt elfoglalta.

Cselekedete azért volt vakmerő, mert Nagy Frigyes (1712-1786) király ekkor Naumburgnál készítette fel összevont haderőit a franciák elleni ütközetre-, így a porosz fővárosba vezető sziléziai országút katonailag védtelen maradt. Hadik 4320 katonájával, a saját nevét viselő huszárezreddel, illetve a Baranyay-huszárokkal közösen 6 nap alatt tette meg a 450 kilométeres utat, majd Berlin kapui előtt óriási, 215 ezer talléros hadisarcot és a főváros átadását követelte Berlin tanácsától.

Mivel a magyarok egy ostromhoz is kevesen voltak-, így a poroszok nevetve tagadták meg a pénz kifizetését. Hadik ekkor tüzérségével szétlövette a város kapuit, huszáraival betört a városba, s foglyul ejtette az 5500 fős helyőrséget. A szigorú fegyelem miatt a huszárok nem gyújtották fel a várost. A városban azért csak 1 napig maradtak a magyarok, mert ennyi idő alatt készült el a Mária Terézia (1717-1780) királynőnek szánt két tucat, a város címerével díszített női kesztyű.

Nagy Frigyes csak október 13-án értesült fővárosa kifosztásáról, és rögtön 14 ezredet küldött Berlin védelmére. A Hadik-és a Baranyay-féle huszárezredek azonban ekkor már Frankfurt an der Oder városát sarcolták meg hasonló sikerrel. Hadik vesztesége összesen 88 ember és 57 ló volt, míg Berlinből 425 hadifoglyot hozott magával. A porosz főváros megsarcolása a történelem leghíresebb huszárcsínye volt, a porosz királynak óriási szégyent jelentett, ellenségeinek pedig nevetség tárgyául szolgált.

Úri utca 23. - A Fehér Galamb-ház

Lus Pistori házát 1792-ben szerezte meg Cserny Balázs, amelyet 1814-ben osztották fel két különböző helyrajzi számú ingatlanra. Az egykori Szentháromság utca 11-es szám alatti saroképületet dr. Jory Pál ügyvéd felkérésére 1816-ban alakította át Dankó András építész. Az emeletes klasszicista ház alagsorának pincelejáróját báró szolgagyőri Splényi Béla (1817-1899) kamarás, bányamérnök, pénzügyminiszteri tanácsos, a hasis élvezetétől őrültté váló diplomata utasítására 1886-ban falazták be, amelynek terveit a Fővárosi Mérnöki Hivatalnál dolgozó Eberling Béla építész készített el.

A sarki épület földszintjén 1856-óta működött a Huber József vezette Fehér Galamb vendéglő-söröző, amely nevét a visszaemlékezések szerint onnan kapta, hogy az épület előtti gesztenyefán egy fehér galambpár fészkelt éveken át. Huber miután a vendéglátásból meggazdagodott 1890-ben megvette a takaros házacskát az akkori tulajdonosaitól. Buchinger János 1911-ben szerezte meg a Fehér Galamb tulajdonjogát Huber örököseitől, aki a szomszédos házat (Szentháromság utca 9.) birtokló dr. Czukor Gábor (1888-1944) ügyvéd, bankár, a Magyar-Olasz Bank Rt. igazgatójának anyagi támogatásának köszönhetően felújítatta az éttermet Makovsky Ferenc terve szerint. A kivitelező Sándor Imre volt.

Többek között Pfenning Gyula szakács mesterműveinek is köszönhetően az étteremnek gyakori vendége volt a korszak ismert és ünnepelt írói, költői és színészei-, úgymint Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád, Bilicsi Tivadar, Dayka Margit, Lázár Mária, Rózsahegyi Kálmán és Tolnai Klári, de Auguszta Mária (1875-1964) bajor, osztrák, magyar és cseh főhercegné is ide küldette inasát egy kis resztelt borjúmájért-, ha éppen úgy hozta a kedve. Ez utóbbival csak az volt a gond, hogy a teltkarcsú, állandóan fogyókúrázó asszony mindig este, vagy hajnalban küldte le beosztottját egy kis nassolnivalóért, akinek persze szinte mindig elfelejtett pénzt is adni. Szegény Buchinger János kocsmárosnak így minden hó végén úgy kellett felkeresnie a József-palotában (Szent György tér 4.) a főhercegasszony férjét, Habsburg József Ágost (1872-1962) főherceget, hogy az ételek után járó jussát úgy kapja meg, hogy ne buktassa le a koplalást színlelő asszonyt. (Auguszta főhercegasszony kedvéért, illetve zsírpárnái miatt egyébként 1942-től a Gellért Hullám fürdőjében dupla idejű volt a hullámoztatás ideje.) A Fehér galamb éttermet 1934-ben ismét átépítette Buchinger János vendéglős és testvérei (Anna és Erzsébet), amelynek terveit Szepesy Sándor készítette el.

Az egykori Szentháromság utca 9-es házszámú épületet Pillmayer Károly (18-1903?) cipész birtokolta. Ő 1866-ban építtetett egy újabb emeletet otthona fölé, amelynek terveit Knabe Ignác készített el. A mester 1894-ben adta el tulajdonát Rosenstein Vilmos kereskedőnek.

Dr. Czukor Gábor (1888-1944) ügyvéd, bankár, a Magyar-Olasz Bank Rt. igazgatója 1911-ben újítatta fel ebben az évben megvett kétemeletes házát Makovsky Ferenc terve szerint. Ekkor szüntették meg a szomszédos, Szentháromság utca 11. számú házzal a közös lépcsőházat is. A kivitelező Sándor Imre volt. A bankár egyébként 1923-ban ismét modernizáltatta otthonát. Az ekkori belső átalakítás terveit Sterk Izidor készítette el, a kivitelező Neuwald volt.

Budapest 1944-1945-ös ostroma alatt a két takaros házacska teljesen megsemmisült. A Bertalan Vilmosné 1959 es 1961 között vezette régészeti kutatások után, az IPARTERV Virág Csaba és Farkasdy Zoltán tervei, Nyéki Julianna statikai számításai, valamint Drávay Tamás belsőépítész tervei alapján 1968-ban építették fel a ma is látható kétemeletes lakóházat.

Szentháromság utca 7. - A Ruszwurm-ház

A mai épület helyén a középkorban két ház állt, amelyek közül a baloldaliban 1336-tól egy kőfaragó iskola működött. Az ingatlan külleme ennek megfelelően volt kialakítva: a kapualjban gótikus stílusú félköríves ülőfülkék, az udvarban pedig reneszánsz stílusú Brunelleschi-típusú oszlopfők, illetve Szatmári Miklós kamaraispán be nem fejezett sírlapmaradványa maradt ránk-, amelyeket 1951-ben Czagány István, 1957-ben pedig F. Tóth Rózsa régész talált meg. 1505-től Rác János ötvös lakja az épületet, aki szerb származású lévén, a török időkben is megtarthatta görögkeleti vallását. Elsőszülött fiúgyermekei 1664-ig mindig a János nevet kapták keresztségükben. A ház pincéjében a török megszállás ideje alatt egy közkutat alakítottak ki, amely a mai napig megvan.

A törökök kiverése után a bécsi Adminisztráció Margaretha Lampeck magánzónak adta ajándékba a házat, aki birtokát 1686-ban adta tovább Wenzel ácsmesternek. A mesterember 1696-ban adta el birtokát 450 forintért Hirschel Vendel szíjgyártónak, aki 1698-ban nemcsak összeépítette a két középkori házat, hanem barokk stílusú homlokzattal is ellátta. Ennek köszönhető, hogy a ház kapuja fölött két babérleveles ág között egy ágaskodó oroszlán egy bőrből készült kantáros kötőféket tart. Ez a szimbólum ugyanis a szíjgyártó mesterség tipikus jelvénye. Mellette W. H. (Wendelin Hirschel) monogram és 1698-as évszám látható.

A Hirschel-féle épületet 1784-ben Birisics, 1792-ben Kalmárffy (Kramerlauf) Ferenc (17?-1811) fogadós, nádori főudvarmester, 1805-ben Zaura János kereskedő tulajdonolta. 1827-ben ebben a háznak az aljában nyitotta meg cukrászdáját Schwabl Ferenc (17?-1830) cukrász, amelyet halála után az özvegyét, Bors Annát 1831-ben elvevő dr. Richter Leonárd (17?-1846) orvos és „tsemege-tsináló” vezetett tovább. Az ő működése idején építették át 1827 és 1830 között az üzletet, amelynek ma is meglevő díszes berendezéseinek mintája a híres bécsi cukrászda, a Dehmel kávéház szolgált. A mahagóni berakású polírozott cseresznyefa berendezést Krautsiedler krisztinavárosi asztalos és Dunaiszky Lőrinc szobrász alkotta meg.

Richter Leonárd fogadott lányától, Szirovi Mária magánzótól 1846-ban kapta meg a kávéház tulajdonjogát férje, Müller Antal (17?-1867) cukrász, akit egyébként az 1848-1849-es szabadságharcban való részvétele miatt a császár a Bach-korszakban börtönnel sújtott. Müller Antal a saját cukrászdájában ismerkedett össze Linzer Rudolf a veszprémi honvéd zászlóalj egykori főhadnagyával is, akihez olyan mély barátság fűzte, hogy, hogy egyik süteményét róla nevezte el. A hagyomány szerint így született meg a Linzer sütemény, mely a cukrászda specialitásai között ma is szerepel.

A családi vállalkozás 1865-ben kapta meg a császári udvari fő beszállítói címet. Az üzem világhírnevét leginkább Erzsébet (Sisi) (1837-1898) osztrák császárné és magyar királynénak köszönheti, aki különösen szerette a bolt fodormentás rudacskáit, krémeseit és kuglófjait. Persze a sikerben az is közrejátszott, hogy Ferenc József és Erzsébet királyné esküvőjén a jeles cukrászmester egy olyan tortát készített, melynek dísze a cukorból megmintázott koronázási domb és a koronázási jelvények voltak. A sütemény olyan hatalmas volt, hogy négy fiúnak kellett vinnie egy emelvényen.

Az angol ősökkel rendelkező Ruszwurm Vilmos (1852-1935) cukrász 1884-ben vette át a vállalkozást Müller-Szirovi Róza (1852-1931) cukrásznőtől - aki ebben az évben lett a felesége-, majd a család Tóth Ferenc (1901-1975) cukrásszal közösen 1930-ban modernizáltatta boltjuk berendezéseit Ungváry József terve szerint. (Ruszwurm a ház tulajdonjogát csak 1900-ban kapta meg sógornőjétől, Müller Róza magánzótól.) A Budapest ostromakor megsérült házat 1946-ban renováltatta Tóth Ferenc, aki egyébként még 1936-ban vette meg a házat és a cukrászdát a névhasználati joggal együtt. A tervezők Ligeti Béla, Herth Imre és Hermány Géza, a kivitelező pedig Hajagos Andor volt. A cukrászdát 1951-ben államosították, amelyet 1960-ban nyitott újra az I.-XII. kerületi Vendéglátó Vállalat.

Szentháromság tér 2. - Mátyás-templom

A budai vár ékessége a hófehér, csipkés tornyú, színes Zsolnay cserepekkel fedett Mátyás-templom, Budapest legnépszerűbb temploma. A 2013-ban befejeződött, 7 évig tartó teljes körű felújításnak köszönhetően a templom ismét régi fényében ragyog. A templom eredeti neve Budai Nagyboldogasszony-templom, népszerű nevét onnan kapta, hogy Mátyás király mindkét esküvőjét itt tartották. A XIII. században, a tatárjárás után alapított templom eredetileg gótikus stílusban épült francia mintára, később Nagy Lajos király építtette át, majd Mátyás király korában épül meg a templom fő tornya. A török korban dzsámivá alakítják át, több részét lebontják, majd Buda felszabadítása után a jezsuiták kapják meg, akik a templomot teljesen átalakítják barokk stílusúra. A nagy rózsaablakot befalazzák, a gótikus toronysisakot elbontják, barokk hagymatető kerül helyére. A templom homlokzata teljesen elveszti eredeti vonásait. Az 1700-as években egy tűzvész, majd egy villámcsapás pusztítja a templomot. Az 1800-as években készült képeket nézve egy teljesen más templom képét látjuk a mai állapotokhoz képest. 1867-ben, a kiegyezés után Ferenc Józsefet és feleségét Erzsébet királynét itt koronázzák meg. 1873-ban a király elrendeli, hogy a templom barokk jellegét szüntessék meg, és állítsák vissza az eredeti állapotokat. 1874-96 között Schulek Frigyes vezetésével nagyarányú újjáépítésre kerül sor, amely kialakítja az épület mai képét. Schulek a szomszédos épületrészek lebontása árán visszaadja a templom eredeti, különálló jellegét. Az épület falait több helyen a földig lebontatja, hogy rekonstruálni tudja az eredeti építészeti megoldásokat. Mindenütt a régebbi állapotok visszaállítására törekszik, de úgy, hogy a sérült részeket teljesen megújítja. Schulek lényegében újraálmodta az épületet, az északi kápolnasor és a nagytorony felső része teljes egészében az ő elképzeléseit követik. Ekkor készült a templom belsejének díszítőfestése is, a falfreskók és a színes üvegablakok. A második világháborúban, Buda ostromakor súlyos károkat szenvedett az épület, kész csoda volt, hogy a háború után nem bontották el az egészet, azóta szinte folyamatosan dolgoztak az épületen. 2013 végére sikerült visszaadni budavári főtemplomunk régi fényét.

Szentháromság tér 4-5. - A Jánossy-ház

A török megszállás idején anatóliai rézművesek és üstkészítők éltek a mai Szentháromság utca és környékén. Mesterségbeli tudásukról árulkodik, hogy egy 1732-es oklevél szerint a katolikus rácok (szerbek) közül az öregek a hódoltság korában a törököktől sajátították el az ötvösség művészetét. A törökök 1686-os kiűzése után a két romos Szentháromság utcai épületet Sadroviz Mihály asztalos és Foszmayr Farkas tanácsszolga kapta meg.

Az egykori saroktornyos épület (egykor Szentháromság tér 8.- ma Szentháromság tér 4.) 1805-től Radics Arzén kereskedő tulajdona volt, akinek itt volt az üzlete is. Míg a boltot 1893-tól Grünwald Samu rövid- és divatáru-kereskedő birtokolta, addig a ház tulajdonjogát dr. Soós Kálmán ügyész. Az egykori Szentháromság utca 3. házszámú ingatlan 1897-től Verderber Katalin és Verderber Róza tulajdona volt.

A két világháború között a Radics-házban már egy Tejbolt üzemelt. 1944 decemberében mind a két házat bombatalálat érte így 1946-ban lebontották a két apró házat. A két épület régészeti feltárását Lócsy Erzsébet végezte el 1959-ben.

Szintén a magyar főváros II. világháborús ostromában lett enyészetté az egykor Szentháromság tér 7. szám alatt álló eklektikus ház is, amelyre Érczhegyi Ferenc udvari könyvkötő és főlövészmester 1870-ben építtette rá a második emeletet Bárczy Imre terve szerint. A háztulajdonos 1892-es halála után az ingatlan tulajdonjoga özvegyére, Ott Máriára szállt. Ebben a bérházban élt 1891-től nagynyújtódi dr. Jancsó Benedek (1854-1930) tanár, akadémikus, kisebbségpolitikai és nemzetiségtörténeti szakíró, valamint 1921-től Bellágh Kálmán főgimnáziumi tanár.

A három foghíjra 1971-1981 között Jánossy György és Laczkovics László tervei alapján egy diplomatáknak épült lakóházat emeltek. A „Diplomata Ház” Lázár György (1924-2014) kommunista miniszterelnök regnálása alatt híres-hírhedt szerelmi fészek volt. A szocialista blokkba tartozó államok politikusait, valamint 1981-től a Világbank (IMF) képviselőit sokszor invitálták magyar vendéglátóik éjjelente ebbe az épületbe egy kis lumpolásra. Az „Ámor-ház” szobáit természetesen a hírszerzés nemcsak bepoloskázta és bekamerázta, hanem olyan diplomás női ügynököket is bevetett, akikkel esetleg kompromittáló erkölcsi akciókat is végrehajthattak a külföldi diplomatákon, bankárokon.

Így került a várba Staller Ilona, aki később baloldali képviselő is lett Olaszországban. A fedőneve Husika volt és Jamrik Levente szerint a Várban is az olasz fronton tevékenykedett persze még a kígyó- és a lókorszaka előtt. Állítólag annyira megtetszett neki ez név, hogy emiatt lett később Ciccolina, ami az olasz nyelvben töpörtyűcskét jelent. Túravezetőnk szerint az IMF-hitelt is itt kaptuk meg, ezek között a falak között, és nyolcvanas években dolgozó belügyi lányoknak köszönhetjük.

Az épület manapság szállodaként üzemel.

Szentháromság tér 6. - Pénzügyminisztérium

Az egykori Pénzügyminisztérium helyén a középkorban több ház állt: 1446-ban közösen lakta a legszélső házat az olasz származású Kanzler Angelo adószedő és gergellaki Buzlay Mózes udvarmester. Az ő palotájukban élt Kristóf szűcs, Nicolaus Korpner szűcs és Mindszent János.

Északi szomszédjuk Korosy Kis-Belez Jeromos, Korosy Osvát és gersei Pető volt. 1457-ben ez az épület mellett állt Szécsi Dénes esztergomi bíboros tulajdona, amelyet a velencei Dezső fia Leonard bérelt. Az olasz származású kereskedő északi szomszédja Csalóki János volt.

A török kiverése után 9 telekre osztották fel a ma látható hatalmas épület területét. Bécs 1686-ban a következő személyeket juttatta itt tulajdonhoz: Phillipp Bahmelmayr lelkész, Martin Wittenbaur, Michael Gabriel Rayer, Pozsonyi Gábor, Johann Albich könyvkötő, Thomas Rathmayr szakács, Peter Weinner hentes, Peter Rapoldt szabó és Sebastian Schultrin cipész.

Az épületeket a XVIII. és a XIX. században barokk és klasszicista stílusúra építették át. Az akkori 5-ös számú épület Bullant József tervezte ház oromzatán helyeztette el 1814-ben Grünwald Lipót műkereskedő és Hinka József cipész Héraklész, Zeusz, Junó, Ámor és két puttót ábrázoló gipsz domborműveket. A 7.-es számú ház homlokzati üregében Szűz Mária szobra állt.

1747-ben a Jezsuita Akadémia több lakóházat megvett, majd itt alakították ki a klasszicista stílusú egyszintes egyetemi könyvtárukat, amelynek könyvállományát Nagyszombatról (ma Trnava, Szlovákia) hozták át ide. A Szentháromság-térre néző homlokzatot oszlopcsarnokkal és egy tornyocskával zárták le, amelyeket az Immaculata, loyolai Szent Ignác és Xavéri Szent Ferenc kőszobraival díszítettek. Az épületnek nemcsak tantermei, hanem egy díszes színházi terme is volt. 1785-ben az épületbe a Helytartótanács és a Magyar Királyi Udvari Kamara költözött be, amit 1791-ben adtak vissza a jezsuitáknak.

Az épület 1867-ben került ismét az állam tulajdonába, ahová Fellner Sándor és Egerzeiger Gyula építészek tervei szerint építették fel a hétszintes, hatalmas méretű Pénzügyminisztériumot. Az 1901-től 1904-ig tartó építkezés során számos új technikát, így például vasbetont, acélszerkezetet is beépítettek az angol késő (Tudor) gótikus és a francia késő barokk (XVI. Lajos) stílusjegyeket felvonultató palotába.

1936-ban az épület alatt található barlangrendszert nemcsak óvóhellyé alakították át, hanem összekötötték a várban fellelhető több kormányzati központtal is (Belügy-, Külügy-, Hadügyminisztérium, Miniszterelnöki Hivatal, Tábori Püspökség, Kormányzósági palota, Főhercegi palota stb.)

A II. világháborúban súlyosan sérült épületet 1948-1955 között idősebb Kotsis István és Rados Jenő tervei alapján állították helyre, akik a rekonstrukció során erősen leegyszerűsítették az épületet. Az ingatlan eleinte raktár, majd általános iskola volt. 1950-től a Tanfolyamellátó Nemzeti Vállalat, 1954-től a Budapesti Műszaki Egyetem Diákotthona használta. 1968-1981 között itt működött a legendás Várklub is, ahol a magyar beatnemzedék szinte összes zenekara fellépett. 1992-től a Magyar Kultúra Háza és a Magyar Borok Háza működik az épületben.

Úri utca 27. - A Kaas-ház

A ház lakója 1426-ban István szatócs, 1505-ben Borbély Miklós, 1686-től pedig Wittman Ferdinánd mézeskalácsos volt, akinek halála után özvegéytől (Rozina) a tulajdonjog átszállt Pröbstelre. Az egyszintes lakóházat 1780 körül építette át Kalmárffy (Kramerlauf) Ignác (1754-1823) jogász, Buda országgyűlési követe, a polgárőrség akkori parancsnoka barokk homlokzatúvá.

1875-ben lett a ház új ura, a dán származású báró rewentlowi Kaas Ivor (1842-1910) politikus, Budapest IV. kerületének országgyűlési képviselője, író és publicista lett, aki valószínűleg Anton Fisches tervei alapján 1878-ban alakítatta át klasszicista stílusúvá épületét. Az 1336-ban Jylland tartományban nemesi rangot kapott, rablólovag felmenőkkel is rendelkező család 1832-ben telepedett le Magyarországon. Családi legendáriumuk szerint az egyik ősük a William Shakespeare által megírt Hamlet királyfi volt.

Rajtuk kívül a ház lakója volt még ekkor Huszár Gyula bankár, a Magyar Takarékpénztárak Központi Jelzálogbank Rt. igazgatója és dr. Nagy-Mechwart Andor (1896-1971) vegyészmérnök. Kaas Albert 1923-ban ismételten átépítette ház homlokzatát, amely ekkor nyerte el az ingatlan puritán, „neocopf” küllemét, illetve ekkor került fel a kapu fölé a Kaas-címer is.

Mivel a ház alatt hosszan elnyúló Sziklakórház 1952-ben már vegyi-, atom- és biológiai támadások kivédésére is alkalmas volt-, így a bunker dízelmotorjainak három légbeszívóját az Úri utca 27. szám alatti épület, többször megtört irányú kéményeiben rejtették el. A szénmonoxidot és a széndioxidot a ház jobb sarkán és az udvar egyik szegletben futó rézcsöveken keresztül engedték ki a komplexumból. Az 1962-es rekonstrukció során Cser Károlyné építész az épület hátsó homlokzatát egybeépíttette a 29-es számú házzal. Az épület belső szerkezetét 1980-ban ismét átalakították Komjáthy Attila terve szerint. A megrendelő Maros Éva volt.

Úri utca 38. - A Nőegylet-ház

1468-ban a ház tulajdonosa az a Várdai István (1425-1471) kalocsai érsek és főkancellár volt, aki 1457-ben-, mint titkos kancellár- Párizsban járt leánykérőben V. László (1440-1457) király számára. 1462-ben ő tárgyalt III. Frigyes (1415-1493) német-római császárral is a Szent Korona visszaszerzése érdekében. 1471-ben bekövetkezett halálakor, a ház tulajdona unokaöccse, Várdai Mihály kezébe került.

Az épületet 1801-ben vásárolta meg a Budai Önkormányzat, amelyet azonnal romantikus stílusú lakóházzá alakíttattak át. 1816-ban költözött be az épületbe a Budai Jótékony Nőegylet, amelyet József nádor harmadik felesége Mária Dorottya (1797-1855) vezetett. Az ő kezdeményezésükre került az ingatlanra a második emelet 1855-ben. A homlokzatot is érintő terveket Brein Ferenc készítette el. Bár csak a ház első emeletét vette meg 1864-ben benedekfalvi Kiszely Pál a királyi udvari kancellária ágense, ám a család címerét (fiókáit saját vérével tápláló pelikán) ekkor helyezték el az attika tetejére. A Nőegylet és dr. Kümmer Rezső képviselő 1905-ben Zobel F. Ernő és Zobel Lajos terve alapján ismét átépítette a házat, ekkor került sor a veranda kiépítésére is.

A házat 1884-ben vette meg dr. Országh Sándor (1836-1902) miniszteri tanácsos, országgyűlési képviselő, a Ganz Gépgyár igazgatója, aki országos népszerűségét azzal érte el, hogy szinte mindig ő vezényelte le a budapesti középítkezéseket (Dalműszínház, Országház, Budai hegypálya, Királyi várkert stb.).

Mivel a II. világháborúban súlyosan megsérült bérház hátsó, Tóth Árpád sétányra néző épületszárnya, így annak helyére 1963-ban építették fel a ma is látható négyemeletes „középkori vonásokat felvonultató” lakóházat, amelyet Jánossy György tervezett. Az Úri utcai homlokzatot 1964-ben rekonstruálták Bognár Ferenc tervei alapján. A ház neves lakója volt haláláig dr. Kiszely István (1932-2012) antropológus, aki Barguzinban kereste Petőfi Sándor csontjait.

Úri utca 29. - A Radossevich-ház és a pincéje

Itt látogattuk meg a Várhegy alatt húzódó az a hatalmas barlangpince-rendszert, amelyet régebben "Török-pincék"-nek neveztek, s összes hosszúsága meghaladja a több tíz kilométert. A budai Várhegy márgasorozatát fedő teraszkavics s az azt borító hatalmas kiterjedésű édesvízi mészkősorozat határán természetes üregek sorozata könnyítette meg a várbeli lakosok életét. A puha mésztufába vágott pincéiket nem kellett sokáig mélyíteniük, mert csaknem minden ház alatt előbb-utóbb barlangra bukkantak. A természet adta ajándékot átalakították, kibővítették, az üregeket folyosókkal kapcsolták össze, a víztartalmú kavicsrétegekbe kutakat mélyítettek. Máshol pedig éppen betömték a természetes pincéket, nehogy a felette épült ház megrepedezzen vagy összedőljön.

Az egyik legismertebb legenda szerint a törökök megunt háremhölgyeiket a föld alatti járataiba száműzték. A labirintusban valóban számos csontot találtak a kutatók: némelyek egy török-kori kútba voltak vetve, mások egy ház pincéje alól kerültek elő. A kútban talált csontok a barlangi túrán megtekinthetők, de még ennél is izgalmasabb az Úri utca 72. pincéje alól előkerült lelet: a kőszerszámok és csontok az alsó paleolit korból származnak, azaz félmillió évesek, így a világ legrégibb leletei közé sorolhatók.

A járatokba sok kincskereső is lemerészkedett. Számos legenda kering az aranytallérokkal teli ládákról, török kori ékszerekről, ezeket azonban a régészeti feltárások nem erősítették meg. A legenda alapja valószínűleg az lehetett, hogy a II. világháború alatt a járatokban tartották a Magyar Nemzeti Bank aranykészletének egy részét. A kincskeresőket egyébként nemcsak a felesleges kutakodás miatt tanácsolják el a barlangba merészkedéstől; ezek ugyanis a leomlás lehetősége és a nehéz levegő miatt egyaránt veszélyesek. A barlangkutatók szerint nagy szükség lenne a digitális felmérésre, hiszen amíg újabb járatok és kutak kerülnek elő, nem lehet teljes biztonsággal közlekedni odalent. Óvatlan kincskereső fiatalok például 10 métert zuhantak egy feltáratlan járat tömőanyagának lecsúszása miatt.

A koraközépkorban a mai épület helyén Cemeteer Lőrinc házának déli szakasza állt. Az ingatlan 1372-ben lett Szepesi János dobokai főesperes, zágrábi püspök és kalocsai érsek magántulajdona, aki a tulajdonát 1385-ben cserélte el mezőlaki Zámbó Miklós (1350?-1395) tárnokmesterrel, pozsonyi és komáromi ispánnal. A mai Úri utca 29 és 33. szám alatti, feltehetően nyújtott alaprajzú Mindenszentek kápolnát is magába foglaló ház 1401-ben gyömrői Hertel Zsigmond (13?-1426) budai bíró, majd annak halála után Zsigmond (1368-1437) király adományaként, 1426-ban Pálóczi Máté (1380?-1437) országbíró, nádor tulajdonába került. Az ingatlan és az Allerheiligenkapelle néven is ismert Isten háza és női kolostor oldalában volt kiképezve az a sikátor is, amely a mai Nőegylet utca végét lezárva, egy katonai őrség által védett Gyalogkapuba torkollott, amely a várfalon túli Logod községbe vezetett. A török kiverése után a romos épület és kápolna 1689-ben katonai tulajdonba került, amely annyit tett, hogy a császárváros főtiszteket szállásoltatott el itt 1696-ig.

Ez a militáns jelleg sokáig megmaradt, hiszen 1782-ben Kalmárffy (Kramerlauff) György ezredes, 1805-ben Puschmann Péter kapitány, a tábori püspökség egyik alapítója, majd báró radosi Radossevich Demeter (1749-1835) altábornagy, az udvari haditanács tagja, a Határőrvidék főparancsnoka, az 51. gyalogezred parancsnoka és névadója, 1832-től pedig Szlavónia és Szerémség kormányzója 1833-ban egyszintes kora klasszicista-copf stílisú lakóházzá alakítatta át otthonát. A főtiszt nem sokáig élvezhette budai otthonának nyugalmát, két év múlva a halál a bécsi tartózkodása során érte.

Az épületnek 1876-ban lett a lakója gróf gojzesti és mezőmadarasi dr. Madarassy Pál (1828-1903) ügyvéd, valóságos belső titkos tanácsos, az Osztrák-Magyar Bank alkormányozója, főrendiházi tag, illetve a Pénzügyminisztérium államtitkára, aki Tarnay Pál álnéven több vígjátékot és operát is írt. Szintén Madarassynak köszönhetjük, hogy Petőfi Sándor több költeményét lefordította volapük nyelvre. Szintén itt élt 1891-től pár évig ifjabb gróf zicsi és vásonkői Zichy Géza (1849-1924) híres mecénás, költő és zeneszerző, főrendiházi tag, aki annak ellenére lett világhírű zongoraművész, hogy egy vadászbaleset miatt 14 évesen amputálni kellett a jobb karját.

Az ingatlant 1890-ben vette meg özvegy Kiss Sándorné Szabó Anna magánzó, akitől 1904-ben vette meg a házat Gärtner Rezső (18?-1913) evangélikus tanító, a Magyar Tanítók Turista Egyesülete választmányi tagja. Az ingatlan 1948-as államosítását követően az Oktatásügyi Minisztérium lett az új tulajdonos, akik 1953-ban Vári Szabó Tibor terve alapján szinte teljesen alakították belülről a birtokukat.

Az 1957-es Imrényi Imre vezette régészeti feltárások után az épületet a Városépítési Tervező Vállalat (VÁTI) megbízása és anyagi patronálása mellett 1962-ben újították fel Cser Károlyné tervei alapján. Az ingatlan pincerendszerében ekkor helyezték el a nagyközönség által a mai napig nem látogatható 287 darabból álló kőtárat is, amely Budapesti Történeti Múzeum (BTM) „régi pálos anyagát”, a budavári ferences templom és a budaszentlőrinci ásatások tárgyait öleli fel Lapidarium Hungaricum néven.

Úri utca 52. - A Zenegg-palota

1504-ban a győri káptalan tulajdonolta az épületet, amelyet rendszeresen bérbe adtak. A nagyprépost 1521 novemberében ebben a palotában tárgyalt a majdnem pápának megválasztott Bakócz Tamás (1442-1521) érsekkel, hogy a várostól újbóli birtokba iktatást kaphasson. A ház lakója ekkor Szabó Dénes volt. A Katonai Adminisztráció 1691-ben az ingatlant Zenegg György Kristóf kamarai tanácsosnak utalta ki, aki 1713 és 1715 között építtette fel ma is látható kora-barokk, olasz stílusú egyszintes lakóházat.

Az épület 1730 körül került vissza a császári kamara birtokába, akik 1788-ban 12 ezer Forintért adták el tulajdonukat gróf jeszeniczei Jankovich János (1762-1806) Nógrád vármegyei táblabíró, inszurgens ezredes feleségének, gróf lomniczai Skerlecz Antónia (1770-1820) úrhölgynek. Mivel a nagyműveltségű asszony aktívan foglalkozott az ezotériával-, így a ház ajtajára ekkor került fel Bész egyiptomi isten faragott, szakállas képmása is. Az okkult tanok szerint ugyanis az istenség nemcsak az ártó szándékú démonokat űzte el a ház körül, hanem a gyermekáldás előtt álló asszonyokat is megsegítette a könnyű szülésben. A mágia bevált. Antónia nemcsak négy egészséges, a felnőttkort is megélt gyermeknek adott életet: Johanna (1789), János (1790), Antal (1792) és Dániel (1795), hanem erejéből még arra is futotta, hogy férje halála után másodjára is férjhez menjen. Az új férj gróf ghymesi és gácsi Forgách Antal (1786-1851) császári és királyi kamarás lett.

Az épület 1804-ben lett a herceg Esterházy-család, 1886-ban pedig gróf kéthelyi Hunyady László (1826-1898) kamarás, valóságos belő tanácsos, alezredes, Moson vármegye főispánja, 1886-ban még Bulgária fejedelem-jelöltje és neje, gróf keresztszeghi és adorjáni Csáky Karolina Sarolta (1828-1906) csillagkeresztes és palotahölgy, neves műgyűjtő tulajdona-, akik csak annyit nyúltak az épülethez, hogy a kapu fölé elhelyeztették a Hunyady címert-, a gyűrűt a csőrében tartó hollót. A család ennek megfelelően nem sokáig lakta az épületet, ugyanis az ingatlan belső elosztását 1890-ben báró gallvitz Zornberg Vilmos (1857-1918) pénzügyminiszteri főtanácsos már át is alakította. A házba 1884-ben költözött be Urváry Lajos (1841-1890) újságíró, a „Hölgyfutár”, a „Századunk” és a „Pesti Napló” című politikai hírlapok szerkesztője, országgyűlési képviselő.

A palotát 1891-ben vette meg gróf sárvár-felsővidéki Széchenyi Viktor (1871-1945) Fejér vármegye főispánja, Bodajk országgyűlési képviselője, a Kiházasítás Bútor- és Kelengyetermelő és Értékesítő Szövetkezet igazgatója és felesége gróf Ledebur-Wicheln Karolina (1875-1956), akik a homlokzaton csak annyi átalakítást végeztettek el, hogy a kosáríves kapu fölé elhelyeztették a családi címerüket, a Hunyady-féle heraldot pedig áthelyezték az udvarba.

Szintén ebben a házban élt a család leghíresebb gyermeke, gróf sárvár-felsővidéki Széchenyi Zsigmond (1898-1967) híres vadászíró, Afrika, India, Alaszka és Európa nagy vadásza, a méretei miatt világrekordnak számító mendeszantilop (addax) elejtője. A gróf vadászkönyvtára Magyarország legjelentősebb vadászati szakkönyvgyűjteménye. Szintén itt nyert részben elhelyezést a főúr által lelőtt afrikai nagyvadak több mint 1300 darabos trófeagyűjteménye, és 552 darabos vaddisznóagyar kollekciója is, amelyből Budapest 1944-1945-ös ostroma után 7, illetve 6 darab maradt csak meg. Szerencsére nem pusztult el vadász több ezer kötetes könyvtára, amely később a Természettudományi Múzeumban nyert elhelyezést. 1951 júniusában azonban a kommunista hatalom, pontosabban az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) Széchenyi Zsigmondot Balatongyörökre száműzte.

Mivel „Zsigának” a Völgy utca 9-11. szám alatt is volt egy villája-, így az Úri utcai ingatlanát már az 1920-as években hat részre felosztotta, hogy azokat rokonainak, ismerőseinek és azok családjainak bérbe adhassa: Ennek megfelelően itt élt gróf zsombolyai és janovai dr. Csekonics Endre (1901-1983) agrármérnök, neves vadász, a Royal Exchange Assurance képviselője; Ricsováry-Takács József (1889-1966) huszárezredes. Ideiglenesen szintén itt hajtotta le álomra a fejét gróf erdődi dr. Pálffy Ferenc fanagykereskedő, a Záhonyi Gőzfűrész és Fakereskedelmi Rt ügyvezető igazgatója és gróf nagyapponyi Apponyi Albertné gróf Mensdorff-Pouilly Klotild (1867-1942) grófnő.

A háborúban rommá lőtt Zenegg (Széchenyi)- palotát fényképek alapján 1949-ben hozatta rendbe özvegy gróf Széchenyi Viktorné Ledebur-Wicheln Karolina. A tervező Bojár Géza volt, akinek munkáját úgy ismerték el, hogy a vadászírótól a Bojár-család megkapta a Zichyk egykori, akkor már több mint tíz éve elhagyott földszinti lakását. A rekonstrukció kivitelezője a „Közösség” Magas- és Mélyépítők Szövetkezet volt. A palota régészeti feltárását 1950-ben Gerő Győző irányítása alatt tárták fel. 1950-ben Horler Miklós, majd 1961-ben Imrényi Imre tervei alapján rekonstruálták. Az 1996-ban felavatott, Széchenyi grófot ábrázoló bronzportré Gulácsy-Horváth Zsolt munkája.